ADÉLIE- PINGVINEK
Az Adélie-pingvin a madarak osztályának a pingvinalakúak rendjébe, a pingvinfélék családjába tartozó faj. Az egész antarktiszi kontinens partján gyakori pingvin. A tengeri madarak legdélebbi elterjedésű képviselői közé tartozik; csakúgy mint a császárpingvin, a Wilson-viharfecske, a hóhojsza és az antarktiszi hojsza.
Nevét 1840-ban adta neki Jules Dumont d’Urville francia felfedező; aki feleségéről, Adèleről nevezte el.
TAXONÓMÁJA:
Az Adélie-pingvin a Pygoscelis nembe tartozó három faj egyike. Mitokondriális és nukleáris DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a nem 38 millió évvel ezelőtt vált el más pingvinektól; 2 millió évvel az Aptenodytes nem ősei után. Másfelől, az Adélie-pingvinek mintegy 19 millió éve szétváltak a nem más tagjaitól.
ELŐFORDULÁSA ÉS ÉLŐHELYE:
Az Antarktisz partvidékén és a környező szigeteken költ, valamint a tengereken telel. A Ross-tenger környékén 38 Adélie-pingvin kolónia létezik, és hozzávetőleg 5 millió példány él. A Ross-szigeti kolónián mintegy félmillió Adélie él.
MEGJELENÉSE:
Az Adélie-pingvin közepes méretű madár; testhossza 46-75 cm (18-30 in); testtömege 3,6-6 kg (7,9-13 lb).[3][4] Megjelenése a legközelebb áll a pingvinekről alkotott sztereotip képhez; miután feje és háta fekete, hasa fehér, lába narancssárga színű. Rövid csőre csonkának hat, és tövét toll borítja. Megkülönböztető jegyei a szem körüli fehér gyűrű; valamint a láb környéki tollak. Ezek a hosszú tollak, ugyanis nagyrészt elfedik a narancssárga lábat. A farok más pingvinekhez képest hosszabb; emiatt a pingvin megjelenése a szmokingra hasonlít. Más pingvinekhez képest kicsit kisebb. Az Adélie-pingvin 15–20 évig él.